A falu Árpád-kori történetére vonatkozó tanulmány szerint a mai Cakóháza helyén egy Barbach nevű település állt, amely nem azonos a Sopron megyei Barbaccsal. A település várjobbágyok földje volt. A Czakó család a XVI. századból szerepel mind cakóházi lakosok. Az 1600-as évek elején Gyapay György birtokos nevével találkozunk a település történetében. Később a Gecsényi család is megjelent a falu birtokosai között.

Cakóháza, mint nemesi falu jelentős szerepet játszott a környék életében a XIX. század közepéig. Az 1800-as években a falu lakóinak többsége katolikus, másik részük evangélikus, ill. zsidó vallású. A zsidó vallású embereknek külön temetőjük volt, először a Mohostó nevű dűlőben, majd a községi temető mellett, attól mély árokkal elválasztva.

1848-49. évi szabadságharcban Cakóházáról 4 fő vett részt. 1848 után a kiváltságukat elvesztett kisnemesek birtokukat eladták és elköltöztek. A falu a közterheket egyre nehezebben viselte. A falu életét képviselő-testület irányította körjegyző vezetésével, amelynek székhelye Cakóháza volt.

A XX. század első évtizedében az I. világháborúig gazdasági fellendülés volt jellemző a településre. Nőt a vállalkozási kedv, mindenki igyekezett földet venni, a cukorrépa termesztés jövedelmező volt.  Az első világháborúban 38-an vettek részt, 8 fő hősi halált halt, emléküket a „Haranglábon” tábla örökíti meg, amelyet 1876-ban emeltek. 

A II. világháború 7 áldozatot követelt. 1944 szeptemberében három szovjet hadifogoly került Cakóházára dolgozni, akiknek csak a személynevük volt ismert. A falu lakossága napokon belül megbarátkozott velük. 1944. december 31.-én 12 fiatalt leventeként Németországba vittek. A háború után 5 család elköltözött telepesnek Levélre. 25 fővel ismét fogyatkozott a község lakóinak száma.

Az első jelentős beruházás 1947-ben kezdődött, amikor a temetőtől az iskoláig szilárd kőalappal látták el a „vendégmarasztaló” sáros utat.

1949-ben a községben is végetért a petróleumlámpás korszak. Kigyúlt a villany, ez megnyitotta a kulturáltabb élet kapuit.  1950-ben az új tanácstörvény életbelépésével Rábcakapi és Cakóháza közös községi tanácsot hozott létre.

Az 1956-os forradalom közvetlenül nem érintette a falut. 1959-ben a Tsz. szervezés következett. 1975-től 7 községet (Bősárkány, Rábcakapi, Tárnokréti, Cakóháza, Acsalag, Maglóca, Barbacs) felölelő Közös Tanács székhelye Bősárkány lett. Az összevonás a társközségeket majdnem minden területen hátrányosan érintette.

1990-ben megalakult Rábcakapival közösen a Körjegyzőség, 1997-ben pedig Markotabödöge, Rábcakapi és Cakóháza községek hoztak létre körjegyzőséget  Markotabödöge székhellyel. 2013-tól Kóny székhellyel, Markotabödöge, Rábcakapi,Barbacs községekkel közösen hozott létre Cakóháza hivatalt.