Enese történeti vázlata 1270-tõl napjainkig (Gülch Csaba kutatásai alapján)

Enese község a XIX. század 80-as éveinek második feléig a törzsnemzetségbõl származó Enessey család õsi fészke volt. Eddig ismert elsõ okleveles elõfordulása 1270-bõl való, amelyben „méltán az enesei majorságban lakozó" személyekrõl esik említés. 1271-ben a Lajta és a Rábca folyók között lezajlott, Ottokárt visszavonulásra kényszerítõ véres ütközetben V. István seregében említik Enessey Ákost. A település neve ezidõben és a késõbbiekben is többféle módon fordult elõ, a XV. század végén szereplõ Énese alak rögzüléséig. Így például egy 1368-ban keletkezett határjárási oklevélben Inse alakban található. Ugyancsak ebben a formában említi egy 1373-as perirat a tanúkért beidézett Fejes János neve mellett, aki a „Gyõr melletti Insérõl" származott.

Az Enese alak elsõ elõfordulásai egy 1476-os, majd késõbbi 1483-as okiratban lelhetõk. 1488-ban és 1490-ben a megye alispánja Enessey Pál. 151 körül a pannonhalmi fõapátság csécsényi birtokának tisztje az enesei Cseszneky György, aki késõbb, 1526-ban zálogba veszi a csécsényi részbirtok és a malom telét. Cseszneky György ekkor a komáromi és tatai vár „gondnoka". A mohácsi csatavesztést követõ török hódoltság alatt Enese község többször elpusztult. Az 1529-ben Bécs felé vonuló török sereg, az útjába esõ, de az attól távolabbi falvakat is felégette. Így vált lakatlanná több más községgel együtt Enese is.

A másik vészterhes év 1549-ben következett a községre, amikor Velidzsán székesfehérvári parancsnok a helyõrségekbõl összeszedett 4000 törökkel a Gyõr és Pápa közti vidéket elpusztította, és a békeszerzõdés ellenére nemcsak a hódoltsági földön, hanem a hódolatlan Tóközben is kalandoztak. Ekkor tették pusztává másodszor Enesét. Ekkor pusztult el az Enessey család õsi levéltára is. Emiatt kénytelenek voltak a királyi helytartóhoz új adománylevélért folyamodni, aki 1552-ben Pozsonyban kelt levelében, a gyõri káptalannak megparancsolta, hogy az elpusztult Enese birtokába újólag az Enessey, Szabó, Nagy és Bajchy családokat ,,vezesse be”. A viszonylag békés idõszak után, 1641-hen a falu ismét a portyázó török katonák martalékává lett. Errõl tanúskodik a Szentmártonban 1642 januárjában felvett panaszkönyv is. 1682-ben Enese fele Enessey Istváné, a másik rész pedig a Szapáry, Irányos és Bezerédy családoké lett.

1680-as években a törökök újra Bécs felé vonultak és immár negyedszer pusztítják el a települést, több más Gyõr környékbeli községgel együtt. Az elõbb említett Enessey István személyesen ment a török ellen birtoka védelmébe. Az 1691-es kanonoki látogatás jegyzõkönyvében Enesét még mindig az elpusztult falvak közt említik. A XVII. század utolsó éveiben a régi birtokosok újra betelepítették a falut. A Rákóczi-szabadságharc eseményei sem múltak el nyomtalanul, hisz a vármegyébe érkezõ kuruc hadakban, a felkelõk közt képviseltetik magukat az enesei családok /Enessey, Bezerédy/ is. Károlyi Sándor hada 1704. június 12-én átkelve a Rábcán rövid ideig Enese alatt táborozott. Ezután a Rábán kellett volna átvonulnia és csatlakozni Forgách Simon seregéhez, de mielõtt megérkezett volna, június 14-én Koroncónál a császáriak már szétverték Forgách hadait.

A XVIII. század második felében új családok jelennek meg az Enesseyek mellett, a község birtokosai között. Így többek közt a Hrabovszky, Mesterházy, Nagy és Székely famíliák. Enese azon kuriális községek közé tartozott, amelyet nem érintett Mária Terézia 1767-es urbéri rendelete. 1809. június 14-i kismegyeri vereség után Enese újra a hadak átvonulási területe lett. A csata után Meskó tábornok parancsnoksága alatt álló felkelõ hadtestnek sikerült átvágni a francia gyûrûn. A tábornok a lesvári mocsáron keresztül június 15-én hajnalban Enesére érkezett, majd innen Bágyog felé vette útját.

1842-ben Dorner Eduárd lett a vármegye táblabírája, 1846-ban pedig másod-alispánja, eztán gyakran tartottak a községi Enessey-kúriákban megyei gyûléseket. Az 1848-as forradalmi események hírei is eljutottak a faluba. Annál is inkább, mivel a község esperese, Perlaky Dávid baráti viszonyban és állandó levelezésben állt Kossuthtal és a történtekrõl azonnal tájékoztatta híveit. Az õ tevékenységeként értékelhetõ, hogy a község megrendelte Kossuth Hírlapját és annak felhívása elõtt már megalapította a községi honvédelmi egyletet.

Az 1853-1854-ben történt kataszteri felmérés Enesén a következõ dûlõket vette jegyzékbe: belteleki, külsõ réti, kiskerti, siraki és pippani dûlõ. 1863-ban készült gazdasági jelentés alapján a község gazdasági viszonyai rendezettek. Fõ termelési területek: gabonanövények, szarvasmarha-, ló- és juhtenyésztés. Mivel a faluban csak közbirtokosság lakott, a cselédeket és a napszámosokat a szomszéd községekbõl hozták. 1885-ben megszûnt a közbirtokosság jogi testület lenni, ezzel a falu gazdasági-társadalmi jellege is megváltozott. A község fejlõdését nagyban befolyásolta az a tény, hogy az 1870-es évben megnyitották a vasútállomását, valamint az, hogy a soproni országút mellett feküdt.

A századelõkor a község birtokosai a Barcza, Halászy, Mesterházy, Tschurl és a Purgly családok voltak. Ezekbõl a birtokosokból alakult a község elöljárósága, amely irányította a falu életét. Az elöljáróság a protestáns egyház érdekeit is figyelembe véve irányított, és elsõsorban a haladást igyekezett szolgálni. A képviselõtestületi ülések egyik visszatérõ problémája volt, hogy kevés a munkás a helybeli uradalmi gazdaságokban. A hiányt vidékrõl pótolták. Mivel olyan birtok a községben nem volt, amelyet a helybeli és a vidéki lakosság megvenni nem tudna, ezért itt sem be-, sem kitelepítés nem volt szükséges. Ennek ellenére bizonyos feltételek kiszabása mellett a környék proletár-zsellér rétegeit arra ösztökélte a község, hogy a helyi gazdaságokban vállaljanak munkát és a faluban telepedjenek le.

1907-ben nyilvántartásba vett gõzmalom is meghatározó intézménye volt a községnek. Tulajdonosa 1905 és 1908 között Varga László, majd 1912-tõl Peter Remigius, aki egy svájci német kantonból származott. A malmot a múlt század végén Hartyáni Gergely építette. A háború hatása a község életébe is begyûrûzött. 1914 végén megkezdõdtek a bevonulások. A következõ évek háborús krónikájához tartozott a segélyek és halotti értesítések sora. 1916-ban az elemi iskolát végleg állami kezelésbe veszik. A háborús éveket követte a proletárforradalom. Az enesei csendõralakulat a kommün alatt az V. vörösõr kerület enesei rajaként mûködött. Az országos események hatására Enesén is megalakult a községi tanács, amely a régi bíró felé bizalmatlanságot mutatott és helyette tanácselnöknek Káldi Jánost választotta. A község új vezetõtestülete rövid mûködése alatt jórészt csak szociális jellegû intézkedéseket tett. A község háztalanjainak 1920 májusában 42 házhelyet juttatnak a korabeli birtokokból. Ekkor alakult ki az úgynevezett Tüske-tagi részhez vezetõ útszakasz is. 1930-ban kapcsolódik össze a község régi és új egysége, vagyis az újonnan beépített részt is belterületté nyilvánítják. Az 1930-as évek elsõ felében a Gyõrbe járó munkások szervezésében agitációk indultak meg a szociáldemokrata párt jelöltjei mellett és a helyi vendéglõben pártösszejöveteleket tartottak. Támogatásra az iparosok és a munkásság körében találtak. A háború híre 1939 októberében érkezett a faluba. 1942-tõl állandósultak a behívások. A helység gazdasági ügyeit az 1941-ben megalakított községi közellátási bizottság intézte, Tschurl Ernõ elnökletével. 1944. márciusában vonultak végig az elsõ német katonák a községen. Még ez év decemberében a falu bombatámadást szenvedett. A bombázásnak 5 halálos áldozata volt, valamint jó néhány lakóház romba dõlt és megrongálódott.

2014-ben több mint 1800 polgára van a településnek, ők közel 650 háztartásban élnek. A község teljes infrastruktúrát mondhat magáénak: vezetékes víz, villany, telefon és csatornahálózat szolgálja a lakosság kényelmét. Enese minden önkormányzati fenntartású belterületi útja aszfaltozott. Az Önkormányzathoz az alábbi közintézmények tartoznak: közös önkormányzati hivatal /Enese-Fehértó-Bezi-Győrsövényház részvételével/, kultúrház, óvoda. Az iskolát a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ működteti. A településen van posta, gyógyszertár, orvosi rendelő és benzinkút is. Négy élelmiszerbolt látja el a lakosságot, három vendéglátó ipari egységben lehet kellemesen eltölteni az időt. A Kaco -1996-ban telepedett le Enesén –több mint 300 dolgozót foglalkoztat.

Intézmények:

Könyvtár

Vöröskereszt

Civil szervezetek:

Borostyán Nyugdíjas Klub

Derőce Néptáncegyüttes

Enesei Foltvarrók Klubja

Horgászegyesület

Önkéntes Tűzoltóegyesület

Polgárőr Egyesület

Sportegyesület